proba volt es voltak ott idegenek is. borzaszto volt, mert szarul ment, a szovegeket teljesen elfelejtettem, raadasul a tobbieket tokre nem erdekelte, h milyen szarul jaccunk,
a kedvenc minidiscem eltort, ami csak azert volt furcsa, mert viaszbol volt es szivalaku. aztan belegabalyodtam a kabelekbe, sok-sok meter kabelbe, aztan elvagodtam, es sirva fakadtam, de szerencsere nem latott senki, csak a dora, aki odajott, h mi a baj.

aztan csak fekudtem az agyon, reggel 5:56 volt, es azon gondolkodtam, h ha ilyeneket almodom, akkor megsem biztos, h helytallo az az elkepzeles, ami szerint most, h mar par hete lenduletesen dolgozom, kicsit kiurult a fejem az elozo honapok zavaros gondolataitol. nem urult az ki, csak bizisegem miatt nem tud a felszinre jonni. pedig mar epp talalgattam, h mi lehet, az oka annak, h ide sem irok egy ideje (mert az latszik, h ez is csak egy pszeudo-entry: nem szol semmirol). aztan megprobaltam ujra elaludni, oldalra fordultam, es eszembe jutott, h a fejem megiscsak ures, es az alom oka csak az, h az a kurva agy irdatlanul nyikorog, es hogy tehat az embert megiscsak merhetetlenul befolyasoljak a korulmenyei. a gondolat ha mast nem is, hat azt megmutatta, h a fejem megsem ures: magaba fordulo erveles, jaj.
az egyetlen lehetseges feloldas az volt, h kis szoszmotoles utan elinduljak es megreggelizzek a Cafe Hutteldorfban.